A gondolat teremtő ereje

Volt egyszer egy fiatal íjász, aki több íjászversenyt is

megnyert Egy alkalommal hírét vette, hogy létezik egy öreg Zen

mester, aki nagyon ügyesen kezeli az íjat Bízva saját tudásában

és bizonyos felsőbbrendűségi érzéssel versenyre hívta hát az

öreg mestert A fiatal íjász valóban ügyes volt Első nyilát

hajszálpontosan a céltábla közepébe lőtte, második nyilával

pedig sikerült az elsőt kettéhasítania.

- Szeretném látni hogy képes vagy-e hasonló teljesítményre?

- mondta az öregnek

A mester nem vette elő az íját Arra kérte a fiatalembert,

kövesse őt a hegyekbe. Kíváncsi lévén, követte hát a mestert

amíg egy mély szakadékhoz értek A szakadék fölötti, egyetlen

híd egy kidöntött fatörzs volt A mester fellépett a bizonytalanul

ingó, csúszós fatörzsre, és nyugodtan kisétált a mélység fölé.

Kiválasztott egy távoli fát és nagy biztonsággal küldte célba a

nyílvesszőt

- Most te következel - mondta, és könnyedén lelépett a

fatörzsről.

A fiatalember rémülten bámult a szakadékba Nem tudta

rászánni magát, hogy a mélység fölé lépjen. A mester azt

mondta:

- Jól uralod az íjat de nem tudsz uralkodni a gondolaton, ami

a nyílvesszőt kirepíti.

(Zen-történet)