2011. szeptember 12., hétfő

A gondolat teremtő ereje




Volt egyszer egy fiatal íjász, aki több íjászversenyt is
megnyert Egy alkalommal hírét vette, hogy létezik egy öreg Zen
mester, aki nagyon ügyesen kezeli az íjat Bízva saját tudásában
és bizonyos felsőbbrendűségi érzéssel versenyre hívta hát az
öreg mestert A fiatal íjász valóban ügyes volt Első nyilát
hajszálpontosan a céltábla közepébe lőtte, második nyilával
pedig sikerült az elsőt kettéhasítania.
- Szeretném látni hogy képes vagy-e hasonló teljesítményre?
- mondta az öregnek
A mester nem vette elő az íját Arra kérte a fiatalembert,
kövesse őt a hegyekbe. Kíváncsi lévén, követte hát a mestert
amíg egy mély szakadékhoz értek A szakadék fölötti, egyetlen
híd egy kidöntött fatörzs volt A mester fellépett a bizonytalanul
ingó, csúszós fatörzsre, és nyugodtan kisétált a mélység fölé.
Kiválasztott egy távoli fát és nagy biztonsággal küldte célba a
nyílvesszőt
- Most te következel - mondta, és könnyedén lelépett a
fatörzsről.
A fiatalember rémülten bámult a szakadékba Nem tudta
rászánni magát, hogy a mélység fölé lépjen. A mester azt
mondta:
- Jól uralod az íjat de nem tudsz uralkodni a gondolaton, ami
a nyílvesszőt kirepíti.
(Zen-történet)

6 megjegyzés:

MJ írta...

Tanulságős. Megjegyzem.

Hólabda(Kzella) írta...

Tanulságos tényleg, nekem tetszik!

annalíz írta...

Igen, a gondolat ereje...

carpe diem írta...

Igazi tanító mese! Megszívlelendő a jótanács!

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

igaz

Magdi írta...

Nagyon igaz és szép történet!

Kedves Olvasóim köszönöm, hogy olvassátok a blogomat

Köszönöm a látogatást visszavárlak!