2010. szeptember 27., hétfő

A sánta kiskutya


"Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket -válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal, csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. 
Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:

- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod - reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!
(ismeretlen)



2010. szeptember 9., csütörtök

Szép történetek

Email-ban kaptam a történetek egy részét , megosztom veletek is!





A lélek vaksága


Volt egyszer egy vak lány. Gyűlölte magát a vakságáért. És gyűlölt mindenkit, kivéve szerető barátját. Ő mindig mellette állt, mindenben segítette.
Egy nap azt mondta a lány:
- Ha látni tudnék, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy pár szemet. Mikor levették a kötést, látott. Látta a barátját is.
Ő megkérdezte:
- Most, hogy már látsz, hozzám jössz feleségül?
A lány ránézett és látta, hogy a barátja vak. Már a fiú becsukott szeme is sokkolta. Erre nem számított. Már a gondolattól is irtózott, hogy egy életen keresztül a csukott szemeit nézze.
A barátja elment és másnap a lány levelet kapott tőle, amiben ez állt:
- Nagyon vigyázz a szemeidre kedvesem, mert mielőtt a tieid lettek volna, az enyémek voltak.


(ismeretlen szerző)





Ősi tanítás


Vehetsz házat, de otthont nem.
Vehetsz ágyat, de álmot nem.
Vehetsz órát, de időt nem.
Vehetsz könyvet, de tudást nem.
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem.
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.
Megveheted a lelket, de az életet nem.
Megveheted a szexet, de a szerelmet nem.






Egy szép történet


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.


A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,
a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében.


Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek
játszottak távirányítós ékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az
ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember,
és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.


A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.


Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.


Légy önmagad mestere


Egy Mester épp a halálán van...mikor a tanítványai köré gyűlnek és megkérdezik: - Mester sohasem árultad el nekünk, ki volt a te mestered, sokszor kérdeztük, de te mindig kitértél a válasz elől....most, hogy elhagyod ezt a világot, kérünk áruld el nekünk.....A mester így felelt:- Azért nem válaszoltam soha erre a kérdésre, mert nem volt kizárólagos mesterem, sok-sok embertől tanultam. Az első tanítóm egy kisgyerek volt. Egyszer elmentem egy városba. Noha akkoriban még nem ismertem az igazságot, igen művelt, tanult ember voltam. Híres tudósként ismertek szerte az országban;sőt még külföldön is. Az emberek járni kezdtek hozzám, abban a hitben , hogy én ismerem az igazságot, én pedig tudtomon kívül úgy tettem, mintha tényleg ismerném....öntudatlan voltam...Tanító lettem...anélkül,hogy bármit is ismertem vagy tapasztaltam volna az igazságból, anélkül, hogy beléptem volna a saját belső világomba, óriási jelentőségű dolgokról beszéltem. Ismertem az összes szent iratot, mind a kisujjamban volt. De képzeljétek el, a történet idején , olyan helyen voltam ahol senki se ismert, vidéken....és igencsak sóvárogtam rá, hogy valaki feltegyen már nekem egy kérdést, és megmutathassam, mit tudok. De senki nem kérdezett, három napig csendben kellett maradnom... Olyan volt ez számomra , mint egy böjt...már nagyon ki voltam éhezve a hallgatóságra, valakire aki figyel rám, de senkivel se találkoztam, aki ismert volna.....Bementem a városba. Esteledett, épp arra jött egy kisfiú, aki egy agyaglámpást tartott a kezében....megszólítottam:- Fiam, kérdezhetek tőled valamit? Hová viszed ezt az agyaglámpást ?- A templomba - válaszolta a fiú - anyám mondta, vigyem magammal mert ott sötét van. Anyámnak a szokása, hogy esténként elhelyez egy lámpást a templomban, hogy a templom istenének ne kelljen sötétben lenni e.- Nagyon intelligensnek látszol... elárulsz nekem még valamit? Magad gyújtottad meg ezt a lámpást?- Igen - felelte a fiú. - Akkor kérlek, felelj még egy harmadik kérdésre....ha te gyújtottad meg a lámpást, akkor meg tudod mondani, honnan jön a láng? Hisz látnod kellett. A fiú elnevette magát. - Mutatok valamit. Csak figyelj!!!! – mondta. Azzal elfújta a lángot, majd így folytatta:- A láng a szemed előtt tűnt el. Meg tudod mondani, hová ment? Hiszen látnod kellett!Nem tudtam felelni, elszégyelltem magam...leborultam és megcsókoltam a lábát...ekkor jöttem rá...ő volt az első mesterem...abban a pillanatban ráébredtem , hogy az összes filozófiai és metafizikai tudásom hasztalan. Egyetlen dolgot sem tudok magamtól...még azt sem, hogy honnan jön és hová megy a fény a lámpásból....és közben arról beszélek, ki, hogyan és mikor teremtette a világot! A fiúval való találkozásom után eldobtam az összes addig tanult ismeretemet; elégettem minden szent iratomat. Felhagytam a gondolattal, hogy híres legyek, sutba dobtam egész hírnevemet...koldulni kezdtem, mindenki elől eltitkolva kilétemet....és lassanként, egyre mélyebbre jutottam a meditációban, felfedeztem a saját intelligenciámat....egyé váltam vele....És azzal a mester lecsukta szemét és békében távozott.....A tanítványok álltak még egy darabig....mély csend ereszkedett rájuk...és megértettek mindent....Légy önmagad mestere...a válaszok benned vannak.....ha nem a saját tapasztalatod alapján tanulsz, akkor a tudásod teljesen haszontalan....merülj el magadban....




Paraszt és a csacsi története




Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon
át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.




Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik!
Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!


Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!


(ismeretlen szerző)


Gondolat
Ha valamit el akarunk érni az életben, akkor először is teljes szívünkből vágyni kell arra, hogy az működjön,
Másodszor hinnünk kell abban, hogy működhet,
azután pedig tudatos képet kell alkotnunk, és látnunk kell magunk előtt, ahogy lépésről lépésre elindul, működni kezd,
s közben egy pillanatra sem engedhetünk
a kételynek és hitetlenségnek.
(Eileen Caddy)


A négy gyertya története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni….. Néhány pillanat múlva már csak füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklõ lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem…… A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám….. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felsikoltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj, amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette a többit.


2010. szeptember 7., kedd

Karácsonyi és Újévi SMS-ek


Ezt a napot vártad egész éven át,
érezted az élet néha bánt.
Ha eljön, az ünnep a könnyeket felejtsd el! Pár óra, hidd el a világ, ünnepel!
Boldog Karácsonyt!




Örömöd sok legyen, bánatod semmi, segítsen az Isten boldognak lenni.
Légy mindig vidám, örülj minden szépnek,
így kívánok Kellemes Ünnepeket, és Boldog Új Évet!




Csillognak az ünnepi fények, lelassul a rohanó élet.
Készül a sok finom étek, melegszik a családi fészek.
Kívánok nektek, Szép Karácsonyt, s Boldog Új Évet!





Itt volt egy angyalka, s azt súgta nekem:
Gondolj ma azokra, kik szívedbe férnek!
Eszembe jutottál Te és a Családod,
Ezúton kívánok Boldog Karácsonyt!




Évente egyszer, egy csodás téli éjjel,
bűvös, titkos, álmok suhannak a szélben!
Mindenki házába boldogság költözik.
Szívünk örömmel megtelik!
Boldog Karácsonyt!



“Karácsony este,
 nézz, a szívedbe
érezni fogod,
hogy béke van benne.
De mindazt mit érzel,
végtelen hittel
akkor is őrizd,
ha eljön a reggel!”




Leszállt egy angyalka azt súgta nékem
Gondolj, most azokra kik szeretnek téged.
Eszembe jutottál te és a családod
Ezúton kívánok Boldog Karácsonyt!




Gondjaid kerüljenek, 
Asztalaid terüljenek, 
Tárcáid ne ürüljenek, 
Fürtjeid ne őszüljenek, 
Barátaid szeressenek, 
Jó tündérek kövessenek! 


B. Ú. É. K. !








Egy angyalt küldök Neked, tegye szebbé életed. Tegyen pénzt a zsebedbe, boldogságot szívedbe! Vegyenek körül barátok, Boldog Új Évet Kívánok!



Buborék van a pohárba 
malac repül a szobába 
pezsgőt inni most nem szégyen 
önts úgy is ha nem kérek 
ma még nagy bulit csinálok 
boldog új évet kívánok!




Mindenkinek kívánok: 
12 hónap egészséget, 
52 hét szerencsét, 
365 nap nyugalmat, 
8760 óra szerelmet, 
525600 boldog percet, 
és 31536000 másodperc sexet! 
BÚEK!!






Kedves Olvasóim köszönöm, hogy olvassátok a blogomat

Köszönöm a látogatást visszavárlak!