2011. január 30., vasárnap

Szép történetek







A negyed dolláros

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."
/ismeretlen szerző/





Súgd meg

Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló
kislányról, Liliről mesélt az édesanyja. Azon a nyáron kisöccse született,
Dani. Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen
vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili
odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt
és ezt mondta:

- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten . Elfelejtettem .







Húsvéti prédikáció


GeorgeThomas, plébános volt New England egy kis városkájában. Húsvét
reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni,
egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a
szószék párkányára.

Persze, mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni.

A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembe jött velem egy fiatal
gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát,

és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és
a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Mit viszel?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket,
kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni
fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a
madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak
szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is
szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta
az árat: tíz dollár.

Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú
letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott
letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy
másik történetbe kezdett:

,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az
Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam
nekik olyan csalétekkel,

amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és
hogyan váljanak el egymástól,

feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák
egymást, hogy részegeskedjenek és kábítózzanak,
arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást.
Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?

- Megölőm őket! - felelte a Sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed
őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és
megölnek. Nem kellenek ők neked!

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''

Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.


2011. január 28., péntek

Kreatív blogger-díj

Az a megtiszteltetést ért egy kedves barátomtól, hogy kreatív blog-díjra jelölt engem és én köszönettel elfogadtam tőle

Ez a kedves barátom Carpe Diem

Köszönöm még egyszer Neked!!!




 A díj átvételét és az azt követő szabályokat betartom.
Meg kell köszönni. 

Köszönöm 


A logót ki kell tenni a blogomba. Természetesen ezt is szívesen megteszem.

Be kell linkelni akitől kaptam a díjat

Írnom kell magamról 7 dolgot, na ez már nehezebb része, hisz sok mindent írhatna magáról az ember és valami olyat szeretnék írni magamról  amivel nem untatom a kedves olvasóimat.

Tovább kell adni 7 blogtársamnak , na itt nehéz dönteni, hisz nagyon sok blog van akinek az ember szívesen odaadná és nem is szeretnék senkit megsérteni azzal, hogy nem ő szerepel a listámon , de mivel kötelezettségek vannak így kénytelen leszek csak 7 blogtársamnak felajánlani.
Akinek felajánlottam annak az oldalát be kell linkelnem.

Megjegyzést kell hagyni náluk :))ezt nagyon szívesen teszem:))

Hát akkor kezdjük

7 dolog magamról


Köszönet a szüleimnek amiért megszülettem, sajnos már egyik sincs köztünk

Hála istennek dolgozó nő vagyok van munkahelyem

Van 3 gyönyörű  unokám akiket imádok 

Hobbim az olvasás és természetesen a blogírás

Szeretek sétálni és zenét hallgatni

A televíziót nem szeretem nézni

Az ezoterika foglalkoztat amit nagyon szeretek


A szabály szerint most következzen a 7 blog felsorolása

Nagyon sok jó blog van nehéz a döntés nekem


Viki egyszerű konyhája


Hólabda blogja


Ágnes blogja

Marcsika-világa


Földy blogja

Judit blogja



Daphne blogja



Mert úgy érzem mindannyian megérdemlik ezt a díjat, igaz sorolhatnám még a blogokat , mert nagyon sok igazán jó blog van és nehéz volt dönteni

2011. január 3., hétfő

Történetek



Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek. 
Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép. 
- Nézze – kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is. 
- Olyan kislány, aki keveset mosolyog – folytatja a férj. 
Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné – veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette… Valamit, aminek örülne, ha egyedül van. 
Nagyon sajnálom – szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.





Élet a születés után

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy ,,kis hívő'', a másik egy "kis szkeptikus". A szkeptikus azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze. - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkon fogunk járni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
- Sohasem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja vállunkat! - mondja aztán halkan. - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
(szerzője ismeretlen)



Kedves Olvasóim köszönöm, hogy olvassátok a blogomat

Köszönöm a látogatást visszavárlak!