2011. március 14., hétfő

Gondolatok Tatiosztól






Tatiosz:
Mennyek és pokol

A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. De neked mindkettőből kijutott, hisz a földön élsz,
mennyek és pokol között. A sors kettős
játékot űz veled: ne várj tőle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét
tartogat. A földi lét egyszerre menny és
pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad
múlik, melyiket választod. Nyisd ki
szemed, tárd ki szíved: ami látható és
érezhető, a tied, ha észreveszed.
Abból végy, ami kéznél van, mert
bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom. Élj úgy,
hogy jutalmad méltó legyen az emberhez.



Tatiosz:
 Az egyetlen érzékelhető pillanat, amikor szeretünk

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. 
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. 
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. 
Mindenkinek van egy árnyék énje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. 
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. 
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is.

Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.



Tatiosz

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.” 




Tatiosz: 
Egymás kedvéért jöttünk a világra

Teremtő gondolatokkal, érző szívvel, igazságszeretettel és emberszeretettel születtünk. 
Mégis, mikor utadat járod, találkozhatsz mindezek ellenkezőjével: törpe lélekkel és rideg szívvel is. Tudd, hogy ők is Isten teremtményei, és mivel egymás kedvéért jöttünk a világra, szeresd és tanítsd őket.



Tatiosz:
 Életművészet

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárosodni. 
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. 
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni. 
Egyszerűen boldognak lenni – disz, ragyogás, külcsín nélkül.




Tatiosz:
 Az ember azt teszi, amire képes

Vajon tudod-e, mi az, amire az ember képes? 
- Ugye nem tudod, pedig bizonyára voltál már – hiszen mindenki volt – olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erődet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: - Bárcsak többet tehetnék valakiért – egy kagylóért, egy fűszálért, egy kutyáért, egy emberért. 
Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor „valaki” – mondjuk egy ember – rád emelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: „Segíts nekem!” - Te pedig elfordultál, mert féltél magadtól, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy őt felemelje. De mégis szívből kívántad: bárcsak tehetnél „valamit” érte, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá, ő pedig ugyanazt a kifejezést viselte arcán, mint az első pillanatban; a könyörgés megkövesült a tekintetében, ami ilyesfélét jelentett: „Nem tudnál mégis tenni valamit értem?”

Talán soha nem féltél még magadtól, mint most – gyönge pillanataid megakadályoztak ebben. 
Vajon tudnál-e ezek után lelkiismereted szemébe nézni, tovább hurcolva az érdektelenség bűnét szívedben, amely feketére festi az emberi lelket, és amit sok helyütt a világban önzésnek neveznek. Én csak így becézem „idegen hatalom.” Most pedig arra kérlek, válaszolj a kérdésre:
Az ember mindig azt teszi, amire képes? 
És te ezt válaszolod: igen.
Ha kevés volt – mondod -, ennyire futotta, a sekély vízbe még senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt – ezt is tőled idézem – a mélybe jutottál, pontosan oda, ahol a felemelkedni vágyót felkaroltad. Az ember törékeny holmi. Érje be hát az eléggel – ezt még mindig te mondod. 
De vajon mit jelent a léleknek ez a szó: Elég?




Tatiosz:
 Maradj Ember!


Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét. 
Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja. Változtasd örömmé mások bánatát, s hitté a reményvesztettséget. 
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete. 
A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. A tudásnak nem tudás a kezdete. A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök. 
Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz – de elsősorban maradj ember.




Tatiosz:
 Kérdések

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, mért várod el, hogy előbb mások szeressenek?



Tatiosz: 
Szerényen tündökölni

Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál. 
Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni. 
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak. 
Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért a szeretetért. 
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.



Tatiosz: 
A szeretet emeli trónjára az embert!

Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.
Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek, megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat. 
A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség. 
Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. 
Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled.

A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.



Tatiosz: 
Az vagy, amit gondolsz

Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. 
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. 
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. 
Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít. 

A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék. 
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit. 
Az vagy amit egész nap gondolsz. 
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent. 
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt. 







1 megjegyzés:

georgina írta...

Kedves Anikó!Tatioszt nagyon sokan kedvelik és veszik.(Könyvesboltot vezetek)és van is miért szeretni.Nekem is tetszik köszi!

Kedves Olvasóim köszönöm, hogy olvassátok a blogomat

Köszönöm a látogatást visszavárlak!