Szép vers

Valahol az égen...

Valahol az égen, van egy

fényes csillag,

Iránytűje lehet a mesés

angyaloknak.

Hogy merre is van, azt

senki sem tudja,

De biztos, hogy van, hisz

mesélnek róla.

Mesélik még azt is, ha

távozik egy élet,

Születik egy angyal, s

benne újra él a lélek.

Mert angyalok leszünk, csak

még nem tudunk róla,

De így van, én tudom, hisz

valahol meg van írva.

Újra élünk ott fenn, kikkel

régen találkoztunk,

Anyákkal, apákkal, s kikkel

együtt randevúztunk.

Együtt leszünk ismét, s még

jönnek utánunk,

Kiket egyedül hagytunk a Földön,

de innen fentről látunk.

Látjuk azt, mikor a

temetőbe mennek, 

S sírunkra egy-egy virágot

letesznek.

Könnybe lábad szemünk, ha

könnyeiket látjuk,

De innen fentről vigyázunk majd rájuk.

(Ismeretlen)

Ne add fel! 

Ha elromlik minden, mint megesik néha 

Ha utad csak hegyre föl vezet a célba, 

Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol 

Nevetnél bár, de sóhajtozol, 

Ha úgy érzed, a sok gond leterhel, 

Pihenj, ha kell - de soha ne add fel. 

Az élet furcsa dolgokra képes, 

Ilyesmit párszor mindenki érez, 

Számos hiba épp azért történik, 

Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. 

Ne add fel hát, ha lassan is haladsz 

A siker talán már csupán egy arasz. 

A cél sokszor nem oly távoli, 

Mint tétova ember balgán képzeli, 

Sokszor a küzdő nem várja meg, 

Hogy megnyerje a serleget, 

És túl késő, mire belenyilall, 

Hogy mily közel volt a diadal. 

A siker a kudarcnak fordítottja - 

Kétség fellegének ezüst árnyalatja - 

És nem tudjuk, mily közel a siker, 

Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el; 

Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás - 

Ha húz még az ág is, harcolj tovább! 

/ismeretlen/