Ezoterika

Univerzum törvénye

Mikoron magányosan bandukolok az úton, 

Fejem lehajtom, s mélázok a sorson. 

Kit, miért, mikor és hogyan... kérdezem. 

De nagy dolog a Sors, én ezt nem érthetem. 

Törvénye van: ki mint vet úgy arat. 

Ha rosszat teszek, rám száll vissza az akarat. 

Háromszor kapom vissza, hogy tanuljam, 

S okulásul másoknak is mondjam, 

Hogy rosszat tenni immár felesleges, 

Mert a jutalom nehéz és keserves. 

Igaz ez akkor is, mondom néktek, 

Ha jócselekedetre szánjátok fejetek. 

Mert háromszorosan jő vissza a jó is, 

S a Fény vállunkra lepelként omlik. 

Leteszem én most a karmám súlyát 

Mit ősidőktől raktak reám. 

Tiszta lélekkel tovább indulok, 

S az út porában emelt fővel baktatok.

(szerzője ismeretlen)

Miért nem emlékezünk korábbi életeinkre?

Jó oka van annak, hogy tudatunk nem emlékszik előző életeink történéseire. Bár mi magunk nem érzékeljük, összes előző életünk tapasztalata, ismerete alkotja jelenlegi személyiségünket.

Ha tudatosan ismernénk összes előző életünk történéseit, képtelenek lennénk épp ésszel felfogni és feldolgozni tudásunkat. Olykor már egyetlen életünk traumái, rossz tapasztalatai is depressziót okoznak, több száz előző élet negatívumait pedig képtelenek lennénk tudatosan elfogadni.

Egy-egy életünk csupán része a hosszas, időtlen ideig tartó fejlődési folyamatnak. Olyan ez, akár egy színész élete; mindig más szerepet játszunk, s tanulunk hibáinkból. Ha két szerep (vagyis két élet) között nem pihenhetnénk meg, ha összes szerepünket (és nem csupán a tapasztalatokat) meg kellene jegyeznünk, azt egy idő után nem tudnánk elviselni. Minden inkarnációban (életben) az elvégzendő feladatokra kell koncentrálni.

A reinkarnáció elve a periodikus ismétlődésen alapul. Egy-egy lélek addig születik újra, míg el nem éri a tökéletességet, amikor már mindent (jót és rosszat egyaránt) megtapasztalt. Az újjászületések során karmánk (életfeladatunk) határozza meg, milyen események következnek be életünkben, s mi az, amit az eseményekből megtanulhatunk, hogy folytathassuk fejlődésünket.

(ismeretlen)

A karma törvénye

A múlt tettei és az aktuális sors lefolyása között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítődés törvénye, gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problématípussal mindaddig konfrontálódjék, amíg cselekedeteivel meg nem váltja problémásságától, s önmagát alá nem rendeli a törvényszerűnek. Ezért minden tett, sőt minden gondolat halhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és minden gondolat arra vár ugyanis, hogy egy ellentétes mozdulat kompenzálja.

A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy sorsáért viselje a teljes felelősséget - ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni. Teljesen érthető az a széles körű elhárítás, amelyet a reinkarnációval kapcsolatban tapasztalunk: mi, emberek sok fáradsággal és csinnadrattával összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tűnő elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelősségtől, s a bűnösséget a társadalomra, a betegségkeltő anyagokra vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük. Világos, hogy felháborodást szül, ha leleplezzük az emberi ravaszság e rafinált elméleteit, ha öncsalásnak nevezzük őket - mert ha összedőlnek, a vétkest ismét csak önmagunkban kereshetjük.

Ezek a mai elméleti modellek teoretikusan kiválóan funkcionálnak - azt pedig, hogy a gyakorlatban csődöt mondanak, a haladásba vetett pozitivisztikus hiszékenység ügyesen eltussolja. Ha viszont az ember elkezd őszinte lenni önmagával - s az őszinteségnek ez a legnehezebb formája-, rá kell jönnie, hogy a dolgok értelme csak úgy ismerhető fel, ha mindazért, ami történik vele, amit átél, ő vállalja a teljes felelősséget. A felelősség elválaszthatatlan a dolgok értelmétől - kölcsönösen feltételezik egymást.

Korunkban az emberek többsége szenved attól, hogy a dolgok elvesztették értelmüket, pedig ez csak azért van, mert szabadulni próbálnak a felelősségtől. Aki a dolgok értelmét keresi, legelőször is a bűnbe ütközik. Aki a bűnt elfogadja, annak a dolgok értelme megnyilatkozik.

A halál és a testi élet állandó váltakozása az éjszaka-nappal ritmus felnagyítása. Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk az új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll előttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk - mit élünk át a nap folyamán. Másrészről viszont az új nap lezajlását szükségképpen meghatározza az, amit az előző napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi időben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentős adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot, bár a nap önmagában korlátlan lehetőségeket hordoz. Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt okozati hatása, befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetőségekben is gazdag - ráadásul analóg módon így kell gondolkodnunk minden "új élet" esetében is. Bizonyos, hogy minden új élet új esély, amely a lehetőségek tömegét kínálja, egyszersmind azonban az eddigi reinkarnációs lánc következménye is, amely eddigi problémáinkat, elkövetett hibáinkat, illetve tapasztalatainkat, felismeréseinket tükrözi. Egyetlen új nap kezdetén sem tehetjük meg nem történtté addigi tetteinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, egy új inkarnációban sem semmisíthetjük meg múltunkat, ugyanazt kell tovább szőnünk, amit addig szőttünk.

(Thorwald Dethlefsen)

Spiritualitás

A spiritualitás nem menekülés a valóság világából. A spiritualitás elmondja nekünk, mi az igaz valóság, és hogyan fedezhetjük azt fel itt a földön. A spiritualitás nem az élet megtagadása, hanem az élet legtisztább elfogadása. Az életet fenntartások nélkül el kell fogadni. Az életet lélek teljesen meg kell valósítani. Az életet teljesen át kell alakítani. Az életet örökké kell élni. 

Mi történik, ha valaki spirituális életbe akar kezdeni, de alkalmazkodnia kell az anyagi élethez?

A jógának és az életnek összhangban kell lennie. Mélyen magunkba kell merülnünk, hogy felfedezzük a spirituális életet, de anélkül, hogy megtagadnánk az anyagi életet. Belülről kell kifelé jönnünk. Nem tudunk belülre menni, amíg a külső élet értékeihez ragaszkodunk. Szükségünk van a belső életre, és a belső életben található a végtelen öröm, béke és üdvösség. A belső életből felszínre hozzuk belső isteni tulajdonságainkat. Akkor az anyagi életet könnyen el lehet igazítani. Az anyagi életnek valójában csak akkor van valódi jelentősége, ha a belső élet támogatja. Most tulajdonképp az történik, hogy az anyagi életet megpróbáljuk elválasztani a spirituális élettől. Valójában nincs ilyen elválasztás, de az emberek sajnos azt gondolják, hogy valaki vagy elfogadja az anyagi életet, és elmerül annak élvezetében, vagy teljes aszkétának kell lennie, nincs középút. Ez így nem igaz. Az anyagi életet el kell fogadni, de nem a féktelen élvezetek értelmében. Az anyagi életet azért kell elfogadnunk, hogy belső, isteni tulajdonságainkat kinyilvánítsuk.

Istent kell első helyre tenni az életünkben, de anélkül, hogy az anyagi életet vagy a külső világot megtagadnánk. Ha Istent tesszük az első helyre, akkor Isten a nevünkben belép a külső világba, az anyagi világba. De ha az anyagi világot tesszük az első helyre, akkor nem érhetjük el Istent, mert a módszer helytelen. Istenből kell az anyagi életbe lépnünk. A belső életben Isten uralkodik, és a belső életből kihozhatjuk és ki is kell hoznunk Őt a külső életbe. Így alkalmazkodhatunk az anyagi élethez, és tehetjük azt eggyé a spirituális élettel.

(Sri Chinmoy)

Véletlen nincs

Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?

Van-e mértéked és szűrőd hozzá, hogy a rosszat a jótól, a valótlant a valótól, a sarlatánt a beavatott bölcstől megkülönböztesd?

A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt és soha sem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?

Mi a szereped abban, ha egy emberi kapcsolatod elmérgeződik? 

Morális és szellemi elkötelezettségeddel összhangban mi a tennivalód e konfliktusban?

Szerinted az ősi népek miért nem féltek a haláltól?

Álmodban jártál-e olyan tájakon s örvendezve találkoztál-e olyan hozzátartozóiddal, akiknek a jelenedben a közelükbe sem kerültél?

Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?

Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött, kívánnak?

Rájöttél-e már, hogy egy-egy fájdalmas megpróbáltatásod milyen fontos figyelmeztetést tartalmaz számodra?

Rengeteg gyakorlati tanács, részletes utasítás birtokában megkísérled-e, hogy helyesen „varázsolj" életed minden vonatkozásában?

Egy új inkarnációban milyen szülőket választanál magadnak?

Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek?

Ráébredtél-e már arra, hogy néha éppen fordított módon próbálod elérni céljaidat: érzéseid, gondolataid hevesen forgó centrifugájával inkább messzire taszítod, mint közel vonzod őket?

(Forrás:Kérdések Szepes Mária műveiből /1908. december 14. – 2007. Szeptember 3./)

Sors és jövő 

Az akarat és a gondolat jövőt épít. Hinnünk kell magunkban, hogy képesek vagyunk megteremteni a vágyainkat, hiszen mindannyiunkban ott lakozik a teremtő erő. Segítségével - ha szó szerint hegyeket nem is mozgathatunk meg-, de elnyerhetjük álmaink állását, rátalálhatunk a szerelem nagy misztériumára, radikálisan változtathatunk külsőnkön, vagy elhagyhatjuk rossz szokásainkat.

A gondolatok és az akarat ereje ily módon sorsfordító lehet, és új magaslatokba repíthet minket. Egyes pszichológusok szerint nagyon fontos, hogy a jövőnket olyan alapossággal építsük fel, mint egy üzleti tervet. Ha családra, gyerekekre vágyunk, képzeljünk el leendő otthonunkat a legapróbb részletekig, álmodjunk gyerekeket és házastársat magunknak. Képzeletben szabjunk magunknak egyfajta időkorlátot, miszerint mindezt 5, 10 vagy 15 év múlva szeretnénk megvalósítani.

Felmérések szerint azoknak az embereknek, akik nem álmodoznak, általában nem is változik semmit az életük azokéval szemben, akik egyfajta, saját maguk számára készített "ütemterv" szerint élnek. Agyunk és testünk pszichoszomatikus kapcsolatban állnak egymással. Ez egy olyan bensőséges viszony, amelyet a tudomány a mai napig sem tudott megfejteni, de nem is tagadja a létezését.

Mit tehetünk hát azért, hogy jobbá váljon életünk? Például minden reggel/este, közvetlenül ébredés után/ elalvás előtt elmondjuk: "Napról napra, minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magam".

(ismeretlen)