2011. január 3., hétfő

Történetek



Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek. 
Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép. 
- Nézze – kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is. 
- Olyan kislány, aki keveset mosolyog – folytatja a férj. 
Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné – veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette… Valamit, aminek örülne, ha egyedül van. 
Nagyon sajnálom – szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.





Élet a születés után

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy ,,kis hívő'', a másik egy "kis szkeptikus". A szkeptikus azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze. - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkon fogunk járni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
- Sohasem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja vállunkat! - mondja aztán halkan. - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
(szerzője ismeretlen)



6 megjegyzés:

Agnes. írta...

Ez mindketto olyan meghato volt, koszonom Neked!

carpe diem írta...

Tetszik! Nagyon szép! Szép napot!

Lili írta...

nagyon aranyos történetek

Viviani írta...

Olá Ancsitello?!
Vim retribuir sua visita e tbm conhecer seu Blog, que é lindíssimo...parabéns!!!
Obrigada! Espero que volte sempre, ok?
Deixo um grande abraço e ofereço meu award!

Anikó írta...

Köszönöm szépen a hozzászólásokat kedvesek vagytok:))

Phivos Nicolaides írta...

Köszönjük, hogy a követője. Kérem, mondja meg e-mail címét. az e-mail: phivosni@cytanet.com.cy
Köszönöm és sok üdvözlet

Kedves Olvasóim köszönöm, hogy olvassátok a blogomat

Köszönöm a látogatást visszavárlak!