2011. január 30., vasárnap

Szép történetek







A negyed dolláros

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."
/ismeretlen szerző/





Súgd meg

Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló
kislányról, Liliről mesélt az édesanyja. Azon a nyáron kisöccse született,
Dani. Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen
vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili
odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt
és ezt mondta:

- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten . Elfelejtettem .







Húsvéti prédikáció


GeorgeThomas, plébános volt New England egy kis városkájában. Húsvét
reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni,
egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a
szószék párkányára.

Persze, mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni.

A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembe jött velem egy fiatal
gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát,

és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és
a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Mit viszel?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket,
kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni
fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a
madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak
szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is
szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta
az árat: tíz dollár.

Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú
letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott
letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy
másik történetbe kezdett:

,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az
Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam
nekik olyan csalétekkel,

amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és
hogyan váljanak el egymástól,

feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák
egymást, hogy részegeskedjenek és kábítózzanak,
arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást.
Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?

- Megölőm őket! - felelte a Sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed
őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és
megölnek. Nem kellenek ők neked!

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''

Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.


8 megjegyzés:

georgina írta...

Valóban nagyon szép történetek,nekem főleg a kislányos tetszett!Köszönöm!

Agnes. írta...

Nagyon szepen koszonom, hogy olvashattam.:)

éva judit írta...

Nekem is a kislányos tetszett

Hólabda írta...

Tetszenek!
Nem is tudok választani, de talán a legelső a legjobb.

Phivos Nicolaides írta...

Sok tekintetben a budapesti. Philip

autumn írta...

Milyen elgondolkodtató történetek! Köszönöm, hogy elolvashattam!

online-lehetőségek írta...

Köszönöm a megjegyzéseket nekem is a kislányos tetszik nagyon , elgondoltam ezt a történetet a valóságban és a többit gondoljátok hozzá...

annalíz írta...

Köszönöm a kedves kis történeteket, és a tanulságot...amit levontam belőlük.

Kedves Olvasóim köszönöm, hogy olvassátok a blogomat

Köszönöm a látogatást visszavárlak!