Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két
testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog,
nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy
közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének
százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is
felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort
sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen
elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni
karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája
megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan
személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát
teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene
írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a
papírra:
Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden
kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat,
aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt
szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.
Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták
körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak
látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében
elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is
jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja
mellé és mindenki kíváncsian várta, őt vajon mivel lepte meg a Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki
türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:
Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden
kívánságomat teljesíteni tudod…
A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a
nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny
mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak
szólt.
Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja,
hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése