Tanulságos

Minden tettünkért felelni kell

Egyszer egy birodalom rendjének örei tolvajokat üldöztek, akik a nagy szent, Manduka Muni házában kerestek menedéket. A bölcs éppen meditációját végezte, igy tudomást sem vett a körülötte folyó eseményekröl, azt sem vette észre, hogy valakik a kunyhójában rejtöztek el. Csak akkor riadt fel, amikor a király szolgái kemény szóval kérdöre vonták:

- Ugyan, mit rejtegeted ezeket a gazfickókat! Biztosan te is a cinkosuk vagy! Na, gyere csak a biró elé!

Azzal tömlöcbe vetették a tolvajokat Manduka Munival együtt. A biró a bölcset lándzsa általi halálra itélte. A hir eljutott a király fülébe, aki azon nyomban kiadta a parancsot, hogy kegyelmezzenek meg az elitéltnek, hiszen az egy nagy bölcs. Éppen jókor jött a királyi futár, mert a hóhér már arra készült, hogy leszúrja Mandukát. A király aztán személyesen könyörgött a bölcshöz, hogy nézze el emberei tévedését, és bocsásson meg nekik.

Manduka Muni nem haragudott rájuk, annál inkább neheztelt Jamarádzsra, aki az élölények sorsáért felelös félisten. Rögvest el is indult hozzá, hogy kérdöre vonja. Jamarádzs aztán a következö felvilágositást adta:

- Semmi sem történik az élölényekkel véletlenül. Soha nem kerültél volna ilyen helyzetbe, ha gyermekkorodban el nem követed azt a butaságot!

Emlékszel, egyszer egy kis hangyát szalmaszállal felnyársaltál. De látod, ártatlan gyermekkorod tettéért, mivel akkor még nem egészen tudatos az ember, nem járt olyan súlyos büntetés, hiszen végül is megmenekültél. De jól jegyezd meg: amit te okozol másnak, azt elöbb-utóbb neked is el kell szenvedned, de a jó tett sem marad nyomtalanul.

Kagylókürt 25. száma - 1997